Klasszikus analitika, mennyiségi analízis A klasszikus analitika mennyiségi része napjainkban két fő technika köré csoportosítható: ezek a titrimetria és a gravimetria. Mindkettővel kapcsolatban elmondható, elsődlegesen makrokomponensek mérésére alkalmasak. A titrimetria (térfogatos analízis) esetén az ismeretlen koncentrációjú, de ismert térfogatú oldatot ismert koncentrációjú mérőoldattal reagáltatjuk. Az információt az egyenértékpontig fogyott oldat térfogata hordozza. A végpontot jelezhetjük vizuálisan valamilyen indikátorral, de akár potenciometriásan vagy konduktometriásan is. Fontos, hogy a reaktánsok sztöchiometrikusan reagáljanak, és a reakció gyors legyen. Amennyiben valamelyik feltétel nem teljesül, gyakran alkalmazzák a mérőoldatot feleslegben, majd a mérőoldat feleslegét titrálják vissza. A titrimetria mind sav-bázis, mind komplex-, mind csapadékképződésen alapuló, valamint redoxi meghatározásoknál használatos. A gravimetria (tömeg szerinti analízis) lényege az, hogy a vizsgálandó komponenst úgy reagáltatjuk, hogy csapadék képződjön belőle. Fontos a kis oldhatóság, illetve, hogy a csapadék sztöchiometrikus összetételű, jól szűrhető és tömegállandóvá tehető legyen. Időigénye nagyobb, mint a titrimetriáé, valamint precízebb munkavégzést igényel. Klasszikus analitika, minőségi analízis A kationok 5, az anionok 4 osztályba való sorolásán alapul. Híg vizes oldatokban lezajló reakciók alapján következtet bizonyos ionok jelenlétére, illetve zárja ki bizonyos ionok jelenlétét. Ezek lehetnek pl. csapadékképződés, gázfejlődés vagy komplexképződés, illetve ezek kombinációja.