ICP, induktív csatolású plazma (inductively coupled plasma) Az ICP egy atomizációs technika, melyben egy indukciós tekercs elektromágneses terét használjuk fel. A működés során nemesgázt, legtöbbször argongázt használunk fel, ekkor egy Ar-atomokból és Ar+-ionokból, valamint elektronokból álló, magas hőmérsékletű (6000-8000 K) plazma alakul ki. Ebbe a plazmába kerül be a minta. A plazma gyűrűs, toroid alakú, így csökkenthető az önabszorpció zavaró hatása. Ha a részecskék által kibocsátott (emittált) fényt detektáljuk, akkor emissziós módszerről [ICP-OES (optical emission spectrometry)] beszélünk. Ebben az esetben az ICP a sugárforrás szerepét is ellátja, a gerjesztett részecskék jelenlétére az általuk kibocsátott fény alapján következtetünk. Ezt a sugárzást detektálhatjuk a gáz áramlására merőlegesen vagy azzal párhuzamosan is (radiális és axiális leképezés). Az ICP-t tömegspektrométerrel összekötve a képződő ionokat detektáljuk, ekkor ICP-MS módszerről beszélünk. Az ICP-OES módszer kimutatási határai általában a 0,1-100 ng/ml koncentrációtartományba esnek, tehát elmondható, hogy hasonlóak a láng atomabszorpciós módszeréhez. Számottevő különbség főleg stabil oxidokkal rendelkező elemek és ritkaföldfémek esetén van. Az ICP-MS módszer esetén a kimutatási határok a pg/ml koncentrációtartományba esnek, a módszer dinamikus tartománya 8-10 nagyságrendet is elérhet. A mintát legtöbbször oldat formájában, porlasztással juttatják a rendszerbe, erre többféle porlasztót, is kifejlesztettek. Porlasztó típusok 1) pneumatikus porlasztók - Meinhard-féle koncentrikus porlasztó - keresztáramlásos porlasztó - Babington-típusú porlasztó - üvegszűrős porlasztó 2) nagynyomású hidraulikus porlasztó 3) ultrahangos porlasztó A szilárd minta bejuttatása történhet 1) közvetlen plazmába juttatással 2) szuszpenziók pneumatikus porlasztásával 3) aeroszol előállításával, mely történhet - elektrotermikus elpárologtatással - lézerablációval - szikrakisüléssel